Eltöprengtünk már azon, hogy gyermekünk vajon azt kapta-e tőlünk, és mi azt követeljük-e tőle, amit életkora, fejlettsége indokolna?

Írta: Füzéki Bálint – pszichiáter, pszichoterapeuta szakorvos
Fotó: Ian Muir
Megjelent: MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA • 2010 / 6. SZÁM 17. oldal
Közzétéve a szerkesztőség hozzájárulásával.

. . . hogy melyik/milyen nőt választanak a gyermekük anyjának…
Igen, bizonyos szempontból elég alpárinak tetszik ez a megfogalmazás, azonban a finomkodás mit sem változtat a prózai valóságon. . .

Az ApaKlub szaklektora a szövegben több nemmegfelelőséget is fölfedezett. Ettől függetlenül az írást közreadom, mert érdekes problematikát feszeget...

A főszerkesztő előszava
Mindennapi Pszichológia II. évfolyam 3. szám
A sárvári strandon láttam egy családot, ültek a fűben, látszólag semmi nem történt, de a mellettük töltött pár perc máig sem hagy nyugodni.

A minap említettem egy témát, ami látszólag egyszerűnek tűnik, azonban rengeteg aspektusa van, ha jobban belegondolunk és akit valóban érint, annak nagyon fontossá válhat.
Írtam azt is, hogy én magam azután döbbentem rá erre, miután utána „kíváncsiskodtam” és meglepő módon egy szakállas dologgal találtam szemben magamat.
Íme az a történet, ami immár több mint három éve rejtőzködik előlem:

******

A nyári szabadságomon, az egyik ferrata fáradalmainak kipihenése (,vagy inkább kipihegése) közepette, véletlenül akadt kezembe egy újság. Ahogyan átlapoztam az alábbi tartalmú írásra bukkantam benne.
Szöget ütött a fejembe amiről olvastam, de inkább nekiindultam a következő, kerékpáros túrámnak…
Itthon előbukkant a „szög” és megdöbbenve tapasztaltam mekkora „előélete” van ennek a témának… Hamarosan annak bemutatására is sor kerül, azonban előbb azt szeretném megosztani, ami szöget ütött:

Néhány napja váratlan és meglepő fölfedezést sikerült tennem…
Egy iskolai Anyák napján, tabló formájában ki volt téve a gyerekek néhány gondolata, közte az is, hogy „mi volt az első szavuk”, amikor még beszélni tanultak.
Egy gyors értékelést követően kiderült, hogy a gyerekeknek közel a fele jelölte az „apa”, vagy hasonló, férfi fölmenőre utaló szót első szavaként. Az „apás” gyereknek nagyjából a fele volt lány és fele volt a fiú…

Ígértem még külön hozzászólásokat…
…Zsolt véleményéhez

„A mi életünk úgy alakult, hogy a feleségemet korábban visszahívták a munkahelyére, és egy időre én maradtam otthon gyesen. Minden férfinak azt ajánlanám, kóstoljon bele ebbe a szerepbe. Csodás és tanulságos tapasztalatokat szerezhetnének ily módon, s valószínűleg másképp néznének nemcsak az anyákra, hanem az év összes, apaként eltöltött napjára is.”

----- Idézet vége... -----

Ígértem még külön hozzászólásokat…
…Zsolt véleményéhez
„Amikor az én kislányom fogant, szinte rögtön megtudtam, hogy útban van hozzánk. Teljesen természetesnek tűnt, hogy a születésénél én is ott legyek. Fantasztikus érzés volt a kezemben tartani, mégis csak fél év múlva fogtam fel igazán, hogy valóban apa lettem, és apának lenni jó.”

----- Idézet vége... -----

Ígértem még külön hozzászólásokat…
…Zsolt véleményéhez

„– Furcsa elképzelések élnek néha az emberekben – mondja a 32 éves Zsolt. – Én minden nőnek azt tanácsolnám, eszébe ne jusson gyereket vállalni azért, hogy egy kapcsolatot vagy házasságot megmentsen, esetleg kierőszakoljon. A gyerek ugyanis két emberé.”

----- Idézet vége... -----

Máshol is akartam írni erről, (talán lesz még szó róla): gyermekvállalás.

Átvéve a Nők Lapja Cafe-ból

Családi Lap 2006. 06. 01.
– Férfiak napja meg apák napja mikor lesz? – tette fel sok évvel ezelőtt egyik ismerősöm a kissé provokatív kérdést. – Ugyan már, hiszen mindennap az van! – legyintett a felesége epésen. Véleményét természetesen saját, fölöttébb szubjektív tapasztalataira alapozta, és nem is sejtette, ez utóbbi ünnep valóban létezik. Igaz, évente csak egyszer.