try another color:
try another fontsize: 60% 70% 80% 90%
www.apaklub.hu
A jó(ságos) Apák Virtuális Klubja.
Minden férfinak lehet gyereke, de Apa csak a különlegesekből lesz!
Az embernek számtalan gyereke lehet, de Apja csak egy van!
(SzeFe)

Nem fér bele a szabványba, hogy a feleségem vert meg 02.

Szekeres Andrea 2011. május 2.-én a „divany”-on megjelent írása alapján a [kiemelések tőlem]

Mikor mondta, hogy elég?
2007-ben adtam be a válókeresetet. A legelső tárgyaláson a feleségem azt mondta, hogy nem foglalkozom a gyerekkel. A bírónak ennyi elég volt, innentől kezdve csak arra volt kíváncsi, hogy fizetek-e tartásdíjat. Mondtam, hogy az 50 nm²-es lakás az én külön tulajdonom, a feleségem megismerkedésünk után egy bőrönddel költözött be hozzám. Itt lakunk hárman. Én fizetem a rezsit, a nagybevásárlásokat, és a feleségem havonta 40 ezret kap egyéb költségekre. A Gyes/Gyed-del, és korábban, amíg dolgozott, és volt ilyen, saját bevételeivel is ő gazdálkodott, gazdálkodik. A közösen elérhető bankszámlánkról, a válási szándékom benyújtása után több mint egymillió forintot szó nélkül leemelt.
Amikor a bíró másodszorra is megkérdezte, hogy fizetek-e gyerektartást, és én azt mondtam, hogy nem, egy villámgyors ideiglenes intézkedésben megállapította a gyerektartás fizetésére való kötelezettséget. A feleségem pedig közölte, hogy válás után a gyerek láthatásáról ne is álmodozzak.

Nem fér bele a szabványba, hogy a feleségem vert meg 01.

Szekeres Andrea 2011. május 2.-én a „divany”-on megjelent írása alapján a [kiemelések tőlem]

Megalázottság, szégyenérzet, éveken át tartó pszichológiai terror, aminek valahogy mindig a gyerek issza meg a levét. XXI. századi történet a családon belüli erőszakról, ahol a férfi tűr, a gyerek szenved. Egy férfi kálváriája előítéletekkel, a bírói gyakorlattal, és a bebetonozott statisztikákra alapozott ítéletekkel.

Nem győzöm eleget hangsúlyozni...

"A gyerekek természetesen nem olyan ostobák, mint mi hisszük. Nagyon is észreveszik, mi az igaz és mi a hamis.

Helmut Zöpfl: A kis herceg a Pedagógusnál

- Jó napot! - mondta a kis herceg.
- Egész mondatokban beszélj! - javította ki a Pedagógus. - Úgy mondják: Jó napot kívánok neked! Mondd lassan utánam!
- Jó napot kívánok neked! - mondta illedelmesen a kis herceg.
- Jól van! - nyugtázta a Pedagógus, majd elővett a zsebéből egy könyvecskét.
- Hát ez meg mi? - kérdezte a kis herceg.
- Beírok neked egy jó jegyet a jó magaviseletedért. - válaszolta a Pedagógus - Akarsz az iskolámba járni? - kérdezte aztán.

AZ OKTÓBER 6. (AZ ARADI) ÉRZÉS

Kérdezik, hogy miért olyan fontos dátum számomra az október 6-dika(?), miért pont október 6.?

Elöljáróban kicsit pontosítanék; nem fontos, hanem a legfontosabb dátum (!), (már ami, a közmegemlékezéseket illeti). Fontosabb, mint az augusztus 20, az október 23, a március 15 és még sorolhatnám a fontosaknak tartottakat, (az egyháziakról most nem is téve említést)…
Kicsit elgondolkodtam ezen a kérdésen, mert idáig nem is tudatosult ennem ez…, csak így, ahogyan nekem szegeződött a kérdés. Miért is…?

Példa – beszéd

JEGYZET - ˝Zűrzavar van a felnőttfejekben.˝

Ezek ugyanazok


Idézet a http://www.hir24.hu/belfold/2014/09/10/brody-szerint-a-kozteve-mar-konce... oldalról:

Bródy szerint a köztévé már koncertet is hamisít.
A köztévé leadta Koncz Zsuzsa jubileumi nagykoncertjét, de az adásból valahogy kimaradt az „Ezek ugyanazok”.

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 08.

Dr. habil. Gyarmathy Éva MTA Pszichológiai Kutatóintézet / Mindennapi pszichológia 2011/1. (19. szám) nyomán

Nagyon más és mégis ugyanolyan
Úgy tűnik, terjedőben az a szemlélet, hogy a gyerekek az eltérő környezeti kultúra miatt eltérő idegrendszeri fejlődést mutatnak: idegrendszerüket a környezeti ingerek alakítják. A mai gyerekek könnyen dolgozzák fel az őket érő vizuális ingerek sokaságát (mert a környezet erre lehetőséget ad), viszont nehezebben tudnak módszeresen, nyelvi elemeket használva gondolkodni, mert a felolvasás kevesebb, így ez az információfeldolgozás nem kap megerősítést. Kevesebb a mozgásos-észleléses tevékenység, késik a szenzomotoros integráció. Sok passzív élményhez jutnak a gyerekek, de kevés az aktívan beépülő, képzetté alakuló tapasztalat.

--------T O V Á B B ------>

NYAR(G)ALGATUNK


Vass Virág (Metropol 2014. július 10.) nyomán
Az ötéves Emma áll a benzinkút betonján, rózsaszín pólóban, farmerbermudában. Kedvenc takaróját húzza maga mögött, barna haja csupa kóc, a gyerekülésben elaludta. Hatalmas szeme az apjára mered, a legmélyebb álmából ébresztették, fogalma sincs róla, hol van. Ervinnek valami gondja támadt a bal hátsó kerékkel, a benzinkutast kéri, hogy ellenőrizze benne a nyomást, a lányát megpróbálja lerázni, ne legyen láb alatt.
Míg Ervin a benzinkutassal tárgyal, a többiek átsétálnak az út túloldalán lévő parkba. Hatalmas hegyek veszik körül őket, a fenyők tetején bárányfelhők, a levegőben könnyű szél. A felesége leül egy fehér műanyag székre, kávézik, élvezi a napsütést. A gyorsétterem előtt ugrálóvár és mászóka, Emma ugrándozni kezd. Amikor apja is átjön, így kiált: - Tündér vagyok, aki lepottyan a vár tornyából, és így csinálok, ni! - ezzel kitárja a karjait, és forogni kezd. Ervin nem figyel, a feleségét sürgeti, szedje össze a gyereket. Ideges, majdnem egy órát vesztegettek el, pedig úgy számolt, hogy délelőtt tízig megérkeznek az élményparkba. Emma nyafogni kezd: - Nem akarok menni. Itt akarok maradni!

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 07.

O-Nagy Lili / Mindennapi pszichológia 2011/1. (19. szám) nyomán

Csak a robotok bírják
A közoktatás egy hatalmas, óriási tehetetlenséggel működő rendszer - állítja dr. Pusztai Éva tanulási tréner. - Az úgynevezett SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű gyerekek és szüleik gyakran hosszú küzdelemre készülhetnek, megértésre, elfogadásra pedig csak ritkán számíthatnak. Sokan nem tudják: ha a nevelési tanácsadóban megállapítják a gyerekről, hogy figyelemzavaros vagy valamilyen más részképesség-zavara, magatartászavara van, akkor az iskola kétszeres fejkvótában részesül. Ez azt is jelenti, hogy velük külön kell(ene) foglalkozni, azaz külön kellene gondoskodni a fejlesztésükről, és az osztályzásnál is könnyítésre jogosultak. Mindezt a közoktatási törvény szabályozza. De mivel ennek a jogi része eléggé képlékeny és a szülők nincsenek tisztában a jogaikkal és a lehetőségeikkel, gyakran ennek a nyomát sem tapasztalják; van, ahol a pedagógus azt mondja, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli. Vagyis komoly küzdelemre kell számítani, ami már önmagában is nagy baj.

--------T O V Á B B ------>

Egyetlen dolog van amiért érdemes megszületni...,

...(sőt a természet is kizárólag ezért hozott létre bennünket); APÁNAK lenni (semmi másért nem vagyunk a világon)!

Ezen az oldalon egy olyan virtuális klubot indítottunk el,
-ami elősegíti, hogy JÓ APÁVÁ válhass;
-ahol másoknak is nyilvánvalóvá válhat miért fontos (és a mai világunkban egyre szükségszerűbb) hangsúlyozni az APASZEREP fontosságát;
-ahol Te is alkotó módon hozzájárulhatsz ehhez a "mozgalomhoz", amit APAságnak neveznek.

Ez az oldal nem csak a jó APÁKnak szól, hanem azoknak is, akik azt hiszik, hogy egy apa olyan mint a játékszoba egyik eldobható darabja.
(Higgyék el az ilyen sorsra jutott apa nagyon rosszul jár, de nem ő jár a legrosszabbul...)

* * * * *

Tisztelt Érdeklődő!

Ugye szeretne Ön is jó APA lenni?
Vagy már annak is érzi magát, esetleg valóban az is!
Talán feleségként, gyerekként "éli meg" az APAságot!
Elképzelhető, hogy a napi munkája során sorsokat dönt el hogyan vélekedik az APAságról!

Akárhogy is van, Önt vagy érdekli, vagy érinti ez a téma...
...hiszen most ezeket a sorokat olvassa!

Egy biztos, jó APÁK nélkül nem lenne olyan a világunk, amilyen...,
... az APÁK szerepének helyes megítélése esetén nem lenne olyan a világunk, amilyen!
Ha jobban belegondol ebbe a témába, hamarosan rájöhet, hogy ez a világ nagy sorskérdéseinek egyike; méltatlanul mostohán kezelt, félremagyarázott egyike...,
... pedig ennek a témának a boncolgatása az érzelmi vetületen túl, markáns gazdasági, szociológiai, társadalmi és egyéb olyan síkot tár föl, amik sorsszerűen meghatározzák az emberiség jövőjét életminőségét.

Ennek közös együttgondolásához csatlakozhat most Ön is.

Szekeres Ferenc ACT ügyvezetője

* * * * *

Kisebb-nagyobb megszakításokkal közel 20 éve foglalkozok gyerekekkel. Úgy értem, nem csak, mint APA (úgy már közel 25 éve), hanem mások gyerekeivel (sporttáborok, túrák, rendezvények, speciális, elsősorban vízi ismeretek oktatása, Kölyök Program, stb.), de mindig igyekeztem a rám bízott gyerekekhez az apjukként viszonyulni.
Amit közösen csináltunk, azt általában nagyon élvezték (persze egy heterogén csoportban mindig vannak anomáliák, de ezek kezelhetők, megfelelő odafigyeléssel), szívesen vettek részt a tevékenységekben, örömmel fedezték föl saját képességeiket.

A probléma, ha előfordult, az mindig a szülővel volt, aki mindenkinél, még a saját gyerekénél is jobban tudta, mire van szüksége a gyereknek. Az, hogy egy szülő tudja, (van elképzelése) mire van szüksége a gyerekének, az nagyon helyes és bizonyos esetben (mint egy gyerekprogram vezetője) kötelességem is ezek után érdeklődni (pl. bizonyos betegségek megléte, gyógyszer szedése, érzékenység bizonyos dolgokra, stb.), de azt már kételkedéssel fogadom, hogy bárki is jobban tudná a másiknál, hogy a másik (adott esetben a gyerek) milyen körülmények között érzi magát a legjobban, mi esik jól neki egy adott pillanatban, szituációban.

Sok olyan esettel találkoztam már, amikor a szülő a gyerekénél is jobban akarta tudni, mi jó annak a gyereknek. Ha ilyenkor elmondom neki a fönti véleményemet, fölajánlom neki, hogy legyen jelen egy foglalkozáson és győződjön meg személyesen miről is van szó, nos..., ha ezek után nem él a fölajánlott lehetőséggel, de nem is jut el a tudatáig a szavaim értelme..., hát ezek után tehetetlen vagyok, semmi lehetőségem az ilyen szülő, gyerekre nézve káros magatartásának megakadályozására.
Tényleg nagyon sajnálom az olyan gyerekeket, akiket a meglévő lehetőségek és a jókedvük ellenére a saját szüleik akadályoznak meg képességeik kibontakoztatásában.

* * * * *
... nincs különösebb hatása, ha az ember kiáll a pódiumra, és a kábítószer-fogyasztás ártalmairól „prédikál”... Azt hiszem, több kárt okozunk, mint amennyit segítünk, ha a problémát megtiszteljük azzal, hogy állandóan arról szónokolunk, mi a baj… Nevelésre van szükség, és arra, hogy pozitív alternatívát tudjunk ajánlani nekik a szintetikusan előidézett fenséges érzésekre…

Körülbelül 10 éve magam is fölismertem ezt az „elvet”. Nagyon elégedett voltam magammal, hogy ilyesmikre rá tudok jönni, ezért büszkén kerestem föl segítségkérés céljából az egyik „illetékes” (pszichológus) szakembert ennek az elvnek a népszerűsítésére. Bár tanulságos lenne részletesen leírni a történetet, itt most mégis csak a végeredményt közlöm: teljesen elzárkózott bármiféle partnerségtől.
Idővel drogellenes kampányok jöttek, mentek, sőt még az iskolai tananyagba is beépült egyfajta tematika a probléma „kezelésére” (jól ki is buktam tőle, amikor tudatosult bennem mit találtak ki „nagyjaink”), a probléma azonban megmaradt, sőt…, mint ahogyan az én elvemet is csak kevesen vallják magukénak. Ez persze minősítheti az elvet is, de mást is…
Úgy gondolom itt, ebben a „klub”-ban azok is eredményesen tudnak tevékenykedni, informálódni, akik jobban bíznak a hivatalos elvtől eltérő (egy bizonyos) hozzáállás hatékonyságában.

* * * * *

Egy megható apatörténet...

Indításhoz Katt a képre!

Az oldal teljes tartalmának eléréséhez kérlek regisztrált fölhasználóként lépj be!

* * * * *

Kosztolányi Dezső: Az apa

Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltűnsz, szaladsz.
Újságot olvasol, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Véle beszélek.
Halkan említem hancúzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,
vissza se nézve.
Ó e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot,
s kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?

* * * * *

„Olvass, de ne azért, hogy legyen mit cáfolnod és tagadnod,
sem azért, hogy legyen mit elhinned és magadénak vallanod,
sem pedig azért, hogy legyen miről beszélned és társalognod,
hanem hogy legyen mit fontolóra venned és elmédben forgatnod.”
(Bacon)

***


ApaNap

***


A Szolnok TV Elix-Ír műsorának első harmadában (április 7-ei adás) beszélgetés az ApaKlub-ról.

***

Tartalom átvétel