Tegnap kérdezte meg egy másfél éves kislány anyukája a véleményemet a következőről: Járnak egy játékos baba-mama tornára, melyet egy pedagógus tart. Volt ott egy hasonló korú kisfiú, aki nagyon barátságosan viselkedett mindenkivel, bárkihez odament még akkor is, ha idegen volt számára. A foglalkozást vezető pedagógus azt javasolta az anyukának, hogy ne engedje oda bárkihez és már most kezdje el arra nevelni a kisfiát, hogy az idegeneket kerülje, nehogy később baj legyen belőle.
Azt kérdezte az én ismerősöm, hogy javaslom-e azt, amit a pedagógus. Nagyon elcsodálkoztam a „szakember” tanácsán. Ő is tanulta a gyermekek fejlődéslélektanát. Tudnia kell, hogy a gyermekek ennyi idősen is már tanulják a szocializációt. Természetes, hogy kapcsolatokat teremtenek, kiprovokálják a másik ember figyelmét, számukra is vannak szimpatikusak. Azt is tudnia kell, hogy egy gyerek kíváncsian fordul a külvilág felé, de ezt a kíváncsiságát csak az tudja kielégíteni, aki biztonságban érzi magát. Aki tudja, hogy számára bármikor ott van elérhető közelségben a mentsvár. Tehát ez a kisfiú teljesen normális gyerekként működve fedezte fel saját maga képességeit és próbálgatta építgetni a kapcsolatait. Ez a pedagógus nem tudta, hogy ez a probléma nem ennek a korosztálynak a problémája, hanem a kisiskolás korosztályé. Amikor a gyerekek önállóságra nevelése elér odáig, hogy önállóan közlekedhetnek a külvilágban. Akkor valóban meg kell tanítani a veszélyhelyzetek felismerésére és kezelésére. Visszakérdeztem az anyukára, ő, aki hitoktató, helyesnek tartja-e ezt a gondolatot. Jó-e ha már kicsi gyerekként a háromlépés távolság megtartására nevelünk. Mi lesz így az emberekből? A virtuális valóság így is szétzilálja az emberi kapcsolatokat, mi lesz, ha már a kezdet kezdetén elfelejtetjük megtanulni, hogyan kell egy másik emberhez közelíteni?
Nem szabadna engedni, hogy olyanok kiáltsák ki magukat szakavatottnak, akik nincsenek tisztában a normális fejlődési menettel és vezetnek félre olyanokat, akik nem is gondolják azt, hogy értenek hozzá, pedig lehet, hogy ismereteik alaposabbak, hisz ismerik saját gyermeküket, működnek a természetes ösztöneik. Nem kell mindent elfogadni, ami új és modernnek kikiáltott!