...(sőt a természet is kizárólag ezért hozott létre bennünket); APÁNAK lenni (semmi másért nem vagyunk a világon)!
Ezen az oldalon egy olyan virtuális klubot indítottunk el,
-ami elősegíti, hogy JÓ APÁVÁ válhass;
-ahol másoknak is nyilvánvalóvá válhat miért fontos (és a mai világunkban egyre szükségszerűbb) hangsúlyozni az APASZEREP fontosságát;
-ahol Te is alkotó módon hozzájárulhatsz ehhez a "mozgalomhoz", amit APAságnak neveznek.
Ez az oldal nem csak a jó APÁKnak szól, hanem azoknak is, akik azt hiszik, hogy egy apa olyan mint a játékszoba egyik eldobható darabja.
(Higgyék el az ilyen sorsra jutott apa nagyon rosszul jár, de nem ő jár a legrosszabbul...)
* * * * *
Tisztelt Érdeklődő!
Ugye szeretne Ön is jó APA lenni?
Vagy már annak is érzi magát, esetleg valóban az is!
Talán feleségként, gyerekként "éli meg" az APAságot!
Elképzelhető, hogy a napi munkája során sorsokat dönt el hogyan vélekedik az APAságról!
Akárhogy is van, Önt vagy érdekli, vagy érinti ez a téma...
...hiszen most ezeket a sorokat olvassa!
Egy biztos, jó APÁK nélkül nem lenne olyan a világunk, amilyen...,
... az APÁK szerepének helyes megítélése esetén nem lenne olyan a világunk, amilyen!
Ha jobban belegondol ebbe a témába, hamarosan rájöhet, hogy ez a világ nagy sorskérdéseinek egyike; méltatlanul mostohán kezelt, félremagyarázott egyike...,
... pedig ennek a témának a boncolgatása az érzelmi vetületen túl, markáns gazdasági, szociológiai, társadalmi és egyéb olyan síkot tár föl, amik sorsszerűen meghatározzák az emberiség jövőjét életminőségét.
Ennek közös együttgondolásához csatlakozhat most Ön is.
Szekeres Ferenc ACT ügyvezetője
* * * * *
Kisebb-nagyobb megszakításokkal közel 20 éve foglalkozok gyerekekkel. Úgy értem, nem csak, mint APA (úgy már közel 25 éve), hanem mások gyerekeivel (sporttáborok, túrák, rendezvények, speciális, elsősorban vízi ismeretek oktatása, Kölyök Program, stb.), de mindig igyekeztem a rám bízott gyerekekhez az apjukként viszonyulni.
Amit közösen csináltunk, azt általában nagyon élvezték (persze egy heterogén csoportban mindig vannak anomáliák, de ezek kezelhetők, megfelelő odafigyeléssel), szívesen vettek részt a tevékenységekben, örömmel fedezték föl saját képességeiket.
A probléma, ha előfordult, az mindig a szülővel volt, aki mindenkinél, még a saját gyerekénél is jobban tudta, mire van szüksége a gyereknek. Az, hogy egy szülő tudja, (van elképzelése) mire van szüksége a gyerekének, az nagyon helyes és bizonyos esetben (mint egy gyerekprogram vezetője) kötelességem is ezek után érdeklődni (pl. bizonyos betegségek megléte, gyógyszer szedése, érzékenység bizonyos dolgokra, stb.), de azt már kételkedéssel fogadom, hogy bárki is jobban tudná a másiknál, hogy a másik (adott esetben a gyerek) milyen körülmények között érzi magát a legjobban, mi esik jól neki egy adott pillanatban, szituációban.
Sok olyan esettel találkoztam már, amikor a szülő a gyerekénél is jobban akarta tudni, mi jó annak a gyereknek. Ha ilyenkor elmondom neki a fönti véleményemet, fölajánlom neki, hogy legyen jelen egy foglalkozáson és győződjön meg személyesen miről is van szó, nos..., ha ezek után nem él a fölajánlott lehetőséggel, de nem is jut el a tudatáig a szavaim értelme..., hát ezek után tehetetlen vagyok, semmi lehetőségem az ilyen szülő, gyerekre nézve káros magatartásának megakadályozására.
Tényleg nagyon sajnálom az olyan gyerekeket, akiket a meglévő lehetőségek és a jókedvük ellenére a saját szüleik akadályoznak meg képességeik kibontakoztatásában.
* * * * *
... nincs különösebb hatása, ha az ember kiáll a pódiumra, és a kábítószer-fogyasztás ártalmairól „prédikál”... Azt hiszem, több kárt okozunk, mint amennyit segítünk, ha a problémát megtiszteljük azzal, hogy állandóan arról szónokolunk, mi a baj… Nevelésre van szükség, és arra, hogy pozitív alternatívát tudjunk ajánlani nekik a szintetikusan előidézett fenséges érzésekre…
Körülbelül 10 éve magam is fölismertem ezt az „elvet”. Nagyon elégedett voltam magammal, hogy ilyesmikre rá tudok jönni, ezért büszkén kerestem föl segítségkérés céljából az egyik „illetékes” (pszichológus) szakembert ennek az elvnek a népszerűsítésére. Bár tanulságos lenne részletesen leírni a történetet, itt most mégis csak a végeredményt közlöm: teljesen elzárkózott bármiféle partnerségtől.
Idővel drogellenes kampányok jöttek, mentek, sőt még az iskolai tananyagba is beépült egyfajta tematika a probléma „kezelésére” (jól ki is buktam tőle, amikor tudatosult bennem mit találtak ki „nagyjaink”), a probléma azonban megmaradt, sőt…, mint ahogyan az én elvemet is csak kevesen vallják magukénak. Ez persze minősítheti az elvet is, de mást is…
Úgy gondolom itt, ebben a „klub”-ban azok is eredményesen tudnak tevékenykedni, informálódni, akik jobban bíznak a hivatalos elvtől eltérő (egy bizonyos) hozzáállás hatékonyságában.
* * * * *
Egy megható apatörténet...
Indításhoz Katt a képre!
Az oldal teljes tartalmának eléréséhez kérlek regisztrált fölhasználóként lépj be!
* * * * *
Kosztolányi Dezső: Az apa
Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltűnsz, szaladsz.
Újságot olvasol, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Véle beszélek.
Halkan említem hancúzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,
vissza se nézve.
Ó e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot,
s kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?
* * * * *
„Olvass, de ne azért, hogy legyen mit cáfolnod és tagadnod,
sem azért, hogy legyen mit elhinned és magadénak vallanod,
sem pedig azért, hogy legyen miről beszélned és társalognod,
hanem hogy legyen mit fontolóra venned és elmédben forgatnod.”
(Bacon)
***
ApaNap
***
A Szolnok TV Elix-Ír műsorának első harmadában (április 7-ei adás) beszélgetés az ApaKlub-ról.
***